4.fejezet

                    Search for words like love to spoil...

Halihó!

Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog!

Ne felejtsetek el véleményezni!

Jó olvasást! :)

* Harry Styles szemszöge *

Végignéztem az újdonsult vendégemen. Az a szoknya, és az az ing... Az az alak, az a szőke haj... Az a kék megbabonázó szem... Az eszemet vesztettem, mikor megláttam, bármikor, bárhogy. Gyönyörűen festett ma is.

 Egy mosoly ült ki az arcomra, egy megnyerő, önbizalom teljes mosoly...

- Na, mi az, elvitte a kiscica a nyelved? 

- Jöttél, láttál...

- De még nem győztem... - szólaltam meg, mielőtt befejezte volna. Összevonta a szemöldökeit.

- Mit akarsz?

- Ugyan, ne gondolj semmi rosszra. 

- Szerinted lehet veled kapcsolatban, nem rosszra gondolni? - húzta fel a szemöldökét. Megmondom őszintén, így mogorván, csak még szexibb. És vonzóbb...

- Ne szemtelenkedj!

- Kettőnk közül Te vagy az, aki szemtelenkedik. Kezdted azzal, hogy idejöttél.

- Csak szerettelek volna látni - A legrosszabb kamu, amit a mai nap folyamán kiejtettem. Vagy lesz még rosszabb?

- Mi? - értetlenkedett. - Minek?

- Khmm...

- Szólalj már meg!

- Hát... Tetszik a hajszíned. - Teljes értetlenség ült ki az arcára. Francba!

Aztán elmosolyodott. Mi a...

- Lehet, hogy nem vagyok a legokosabb... - közelebb hajolt hozzám, szinte az arcomra suttogta. - De ez a legpocsékabb, leggázabb, és legrosszabb hazugság, amit valaha hallottam, Mr. Styles.

A leheletét éreztem az arcomon, finom mentás volt, az illata valami elkápráztató... Az arcán semmiféle hibát nem láttam, makulátlan, tiszta bőr...

- Igazából csak azt akartam mondani, hogy a fenekeden van még mit dolgozni! - vicsorogtam rá, mire a szája egy " o " alakot vett fel.

- Te az intim területemet bámultad? - kelt ki magából.

- Nem mondanám, hogy bámultam, csak egy pillantást vetettem rá.

- Persze, az a pillantás hány perc is volt?

- Kettő... Talán három, nem igazán számoltam egynél tovább - az ajkamba haraptam, mikor megfordult, és újra a popsiját stírölhettem. Mint egy modell...

Egy angyali modell...

* Peyton Cox szemszöge *

Megfordultam, és a faalt kémleltem. Nem láttam, de éreztem a tekintetét magamon, égetett, szinte perzselt... 

Visszafordultam felé, mire rögtön elkapta tekintetét. Kis cseles... Feltettem a mutatóujjamat, és elmosolyodtam...

- Tudom... - értetlenül nézett rám, mire folytattam. - El akarsz hívni randizni, de egy kis beszari vagy, aki...

- Igen, igen... Csak ne folytasd...

- Igen? - esett le az állam. Álompasi elhív randizni? No comment.

- Igen... - édesen elnevette magát, és lesütötte a szemeit. Mint egy félisten, majdnem elájultam rajta.

 - Tudod mit? Hmm... Átgondolom.

- Át? - lepődött meg.

- Át - bólintottam halványan mosolyogva.

- És nem haragszol... Meg semmi? - nézett rám félve.

- Harry Styles... Egy idióta vagy. Hogy gondolhattad, hogy elmegyek veled randizni? - akadtam ki teljesen, mire felállt.

- Azt hiszed, hogy nem foglak meghódítani?

- Jézusom, nem vagy te Könyves Kálmán, hogy meghódíts engem!

- Csak figyeld!

- Nagyon vicces vagy, na, irány innen!

- Ezzel még nem végeztünk! - nézett rám durcásan, én pedig nevetve kitoltam az ajtón.

- Viszlát, Mr. Styles

Az ajtót kulcsra zártam, és fáradtan dőltem a székembe. Mr. Styles egy őrült, de be kell vallanom, valami megtetszett ebben a férfiben. Hmm... A modora? A mosolya? Az édes, elkápráztató mosolya?

Uram, atyám, miért gondolkozom én Stylesen?

A telefonomat előkaptam, és feloldottam. Reallyking nem válaszolt, nem reagált semmire sem... Talán megunt? Úristen, lehet, hogy megunt... Reallyking az egyetlen esélyem a pasizásra, értelmes, okos, dögös, perverz, és édes... Rendben, a dögöst kihagyhatjuk, mert még nem láttam. De az a lényeg, hogy dögös. Dögös, na.

Megnyitottam a facebookomat, és a falamat nézegettem, mikor is egy képnél megálltam. A képen egy fiú állt, göndör hajába túrt a képen, az arcát nem láthattuk.

De miért van több ezer like a képen? Hiszen csak egy fiú pózol rajta, - meg kell hagyni, szexin - és a hajába túr. Hmm... Ha én is feltöltök egy ugyanilyen képet, van esélyem, hogy ennyire híres legyek? Esélytelen, ez a férfi híres. 

Egy oldal rakta ki, a neve One Direction. A névre léptem, nem adott ki semmit. Az oldal profilképe túl pici volt, hogy lássam mi van rajta. Francba is! Hiába nyomogattam a kis nevet, hogy behozza az oldalt, amit SZERETNÉK látni, nem jött be. Kikapcsolt, nagyszerű! 

Töltő nem volt nálam, hogy feltöltsem. Gyakran előfordul, hogy emiatt fagy le, nem reagál a telefon. És nem arról vagyok híres, hogy minden héten újat veszek.

 A táskámba dobtam a telefonomat, és az asztalra hajtottam a fejemet.

Gondolkozni kezdtem. 

Ha utálom a nyomasztó embereket, akkor mit szerethetek Stylesban?

Semmivel sem több a további fiúknál. Csak édes, szexi, és... NEM!

Senkiházi, öntelt, barom! Igen, az!

Viszont Reallyking egy isten. AZ álompasi. Akiben megvannak azok a tulajdonságok, amik számomra fontosak...

Észre sem vettem, mennyire elkalandoztak a gondolataim, mikor a kilincs lenyomódását hallottam. Felkaptam a fejemet, és az ajtóhoz léptem. Megigazítottam a ruhámat, a hajamba túrtam, és a vállamra söpörtem. A kulcsot elfordítottam, és kitártam az ajtón.

A gyerek, aki jött, szinte majdnem beesett az ajtón. Josh volt az, és egy fiú.

- Azt mondta, téged keres - bökött a kollégatársam az ismeretlen srácra. Bólintottam, majd kitártam jobban az ajtót, és elém engedtem.

- Miben segíthetek?

- Nekem semmiben, Harrynek sok mindenben - mosolyodott el kedvesen, és megvonta a vállát.

- Harry Styles?

- Yep.

Megforgattam a szemeimet, és újra ráemeltem a tekintetemet.

- Megtudhatom e neved?

- Louis Tomlinson. Állok rendelkezésedre! - állt haptákba. Mint egy kis gyerek...

- Tehát miről van szó?

- Harryt idézem pontosan: Elmennél vele egy bálba, hogy a csillagok ragyogóbbak legyenek, a Hold még gyönyörűbb legyen, és a nap is jobban világítsa meg a gyönyörű szemeidet?

Megköszörültem a torkomat.

- Tomlinson, mondd meg annak a Styles gyereknek, hogy nem megyek el vele, semmi pénzért. És, ha még egyszer idetolja a pofáját, szétrúgom a seggét... - kedvesen mosolyogva mondtam, Louis pedig úgyszintén reagált. Mosolygott.

- Oké. 

Kinyitottam az ajtót, és kiengedtem szerencsétlen gyereket., aki útközben egy répát húzott ki a zsebéből.

Itt mindenki megőrült?