Acceptance or rejection?
* Harry Styles szemszöge *
Még mindig nem tudom elhinni, hogy visszautasítottak. Visszautasított. Visszautasított egy álomnő...
Az az alak, azok a lábak, az a formás fenék, a formás mellek, a csókolni való ajkai, azok a gyönyörű szemei...
Egyszerűen gyönyörű, az eszemet vesztem mikor meglátom abban a kis szoknyában, és ingben...
Azt hiszi, hogy nem fogom megszerezni? Egyszer úgy is be fog hódolni nekem, egyszerűen látszik a szeméből, hogy nem tud ellenállni, csak a makacssága hajtja... Hmm, bár mit ne mondjak, a makacssága csak még jobban bizonyítja, hogy akar. Nem vallja be, hahh.
A hajamba túrva lépek be egy kisebb boltba, ahol különféle virágokat lehet kapni... Nincs olyan, hogy nem szereti a virágokat. Körülbelül öt perc alatt ki tudtam választani, a választásom egy fehér-lila színben pompázó orchidea-ra esett.
A kasszához léptem, ahol egy mogorva nő ült. Nagyon jól festett, szinte a szája fölött egy priusz rajzolódott ki, és ahogy összeráncolta a homlokát, egy ijesztő Mr. Bean rajzolódott ki.
- 15 dollár lesz - nézett rám ugyanazzal, a mogorva tekintettel. Ha szemmel ölni lehetne, már rég a nevemet írnák a síromra.
A pultra dobtam a megfelelő pénzösszeget, majd távoztam a helyiségből, kezemben a virággal. A kocsimba pattantam, leraktam az anyósülésre a kis növényt, majd elindultam. A rádióban a mi számunk szólt, pontosabban a History. A kezemmel doboltam a kormányon, miközben a szöveget dúdoltam. A hajamat birizgáltam, majd amint a lámpa zöldre váltott, megindultam.
Nem kellett sok idő, mikor a munkahelyére értem. Kiszálltam az autóból, majd a bejáraton belépve azonnal a portáshoz léptem, hogy Peytonnak vendége van. A férfi az irodája elé lépett, majd bekopogott. Az ajtó nyílt, és a férfi hangát hallottam csak, majd Peyton édes hangját, miszerint mehetek.
A lábaimat felkaptam, majd megindultam az ajtó felé. A nő az irodában háttal állt nekem, mire beléptem, és becsuktam magam mögött az ajtót. Megfordult. Egy unott pofával illetett meg.
- Már megint te... - sóhajtott, majd a kezemben lévő kis virágra kapta a tekintetét. Megcsillantak a szemei.
Tudtam, hogy tetszeni fog neki.
- Csak nem hiányoztam? - vigyorodtam el, és közelebb léptem. A virágot felé nyújtottam, és halványan rámosolyogtam. - Ezt vettem neked, gondoltam tetszeni fog.
Elvette a kezemből, majd rám pillantott.
- Utálom az orchidea-t - mondta ki könyörtelenül, gonoszan vigyorogva. Megrökönyödve néztem rá.
- Hazudsz!
- Sosem szerettem. Csúnya, büdös, felesleges. - vont vállat, majd a kukához lépett, és lassan beleejtette.
Hitetlenkedve néztem rá, ilyen kegyetlen, szexi nőt még a világ nem hordott a hátán.
- Ha csak ennyiért jöttél, akár mehetsz is... - intett, de én nem mozdultam. Képtelen voltam.
- Gonosz vagy!
- Ez van.
- Ezt nagyon meg fogod bánni! - néztem rá csúnyán, mire nevetve leintett engem.
Az ajtóhoz húzott, majd kilökött azon.
- Viszlát, Mr. Styles! - becsapta utánam az ajtót, mire felháborodva néztem a - most már zárt - ajtóra, majd a pólómat megigazítva kimentem a helyiségből.
Nagyon meg fogja bánni, hogy ezt tette velem. Enyém lesz? Enyém lesz.
* Peyton Cox szemszöge *
Egyszerűen könnyen fel tud idegesíteni ez a Styles gyerek. Mit képzel ez magáról? Zaklat, komolyan zaklat. De annyira aranyos volt azzal a virágos ötletével... Talán picit gonosz voltam vele. Picit. Picit? Chh, teljesen jogosan megérdemelte. Az ilyen egoista barmoknak kijár a büntetés, és a megleckéztetés.
A kanapén ültem egy falatnyi farmer shortban, és egy ujjatlan fekete ingben. A lábfejeimet egy papucsban bujtattam el, a hajamat pedig felfogtam. Cherry most nincs itthon, úgyhogy azt tettem amit akartam. Különösebb dolgokat nem csináltam, filmet néztem, ami borzasztóan unalmas volt, viszont mást nem találtam. Kezemben a chipset tartottam, amiből folyamatosan ettem a kis darabokat. Melankólia, mindenki ezt a filmet vallja a legjobbnak, miközben semmit sem ér. Nem rossz az alapkoncepció, a színészi játékok is remekek, de nem sikeredett túlságosan izgalmasra ez a világvége-sztori.
A csengő szakítja meg a gondolkodási menetemet. Ki lehet az? Cherry mondta, hogy nem jön haza...
Felpattantam, és az ajtóhoz léptem, majd elfordítottam a kulcsot a zárban, és lenyomtam a kilincset. Nem hittem a szememnek. Ez komolyan mindent tud rólam?
- Honnan tudod, hogy hol lakom? - esett le az állam.
- Tudod, a munkahelyeden nincsenek valami titoktartó emberek. Főleg ez a Jess... - sóhajtott, majd elmosolyodott. - Akkor beengedsz?
- Na még mit nem! - keltem ki magamból, mire csitítani kezdett.
Szakadt az eső, hogy nem vettem észre?
- Csak nem akarod, hogy elázzak.
- Minden álmom.
Csúnyán nézett rám, mire kifújtam a levegőmet lassan, és kitártam az ajtót. Beférkőzött mellettem, majd lerúgta a cipőit, és a vizes haját megrázta. Hmm...
Rám nézett, majd egyenesen mellém. Elvigyorodott.
- Nem szereted az orchidea-t, mi?
- Nem volt szívem ott hagyni - legyintettem. Miután lement a műszakom, hazahoztam, imádom a virágot, mindenféle árnyalatban. De ki nem hazudna neki, olyan helyzetben?
- Persze. - nevetett ki, mire szégyenlősen lesütöttem a szemeimet. Megsimította az arcomat, majd az államnál fogva finoman felemelte a fejemet. Közel hajolt, és szinte majdnem összeértek az ajkaink... Majdnem... Mire elfordítottam a fejemet, ezzel az arcomra kaptam a puszit. Elléptem tőle, kikerültem és a kanapéra ültem. Mellém pattant.
- Ezt a bénaságot fogjuk nézni? - vonta fel a szemöldökét.
- Tudsz jobbat?
Felállt, a távirányítót a kezébe fogta, majd a TV-n bekapcsolta a youtube-ot. Bepötyögte a film címét, majd ledőlt mellém: Barátság extrákkal.
- Nagyszerű... - dünnyögtem, Ő pedig vállat vont.
- Ez a kedvenc filmem.
- Ki gondolta volna? - nevettem ki, mire édesen elmosolyodott.
***
Már a film végénél járhattunk, mikor felültem, és álmosan megdörzsöltem a szemeimet. Harry már aludt, elfeküdt a széles kanapén. A fürdőbe mentem, ahol elvégeztem minden fontos dolgomat. Zuhanyoztam, leszedtem a sminkemet, fogat mostam, stb. Éppen a törülközőt igazítottam meg magamon, mikor Harry alakja tűnt fel. Kiléptem a fürdő ajtaján, és valóban az övé volt, a konyhában ült.
Mikor megpillantott, végignézett rajtam, és megnyalta az ajkait.
- Nem vagy álmos? - kérdeztem, mire csak halványan bólintott. - Itt aludhatsz.
- Nem is állt szándékomban távozni.
Szemtelen.
- Nem tudok ruhával szolgálni, de a fürdő a tiéd, és találsz bontatlan fogkefét is.
Biccentett egyet, majd eltűnt a fürdőben.
A szobámba mentem, ahol átvettem a pizsamámat - ami egy nadrágból, és trikóból állt - megágyaztam magamnak, és a takaróm alá bújtam, kényelmesen elhelyezkedtem.
A mobilomat a kezembe kaptam, mikor üzenetet kaptam. Végre visszaírt!
" Sajnálom, angyalom, hogy nem válaszoltam, csak nem értem rá. Sok dolgom volt. "
Azonnal válaszoltam neki, a válaszom egyszerű volt, nem volt baj.
El is köszöntem tőle. Nem volt ideje? Biztos a nőkkel doppingolt!
Lezártam a telefonomat, és ezzel egy ütembe kinyitódott az ajtó, és egy boxerben álló, csapzott, nedves hajú Harry állt előttem. Nem tagadom, piszkosul szexi volt... Főleg az a kidolgozott felsőtest...
- Ne bámulj már! - vigyorgott rám a férfi, mire megráztam a fejemet.
- Nem is tettem. Mit akarsz?
- Csak nem gondoltad, hogy lent alszom!
- De, pontosan arra gondoltam - bólogattam értetlenül. Ez megzakkant, én nem alszom vele!
- Ja, igen, persze - vette félvárról, hogy mit mondok, majd az ágyamhoz lépett, pontosabban a másik oldalára. Bebújt a takaróm alá, majd a hajába túrt, és behunyta a szemeit.
Megfordultam. Chh, hogy képzeli...
- Tudod, most könyörtelenül megtehetném, hogy kidoblak - fenyegettem meg, mire elmosolyodott.
- De nem teszed meg.
Megcsóváltam a fejemet. Nem is akartam. Egyszerűen egy ilyen vonzó, és szexi férfit kidobni lehetetlen... Khm, nem igaz.
Megfordultam, mire a derekamnál fogva magához húzott. Előrébb csúsztam, Ő pedig ugyanazt megtette.
- Ne szemtelenkedj!
- Pont te mondod? - háborodtam fel.
- Ühüm... Na, gyere, nem foglak megenni... - motyogta, mire engedtem, és hagytam, hogy magához öleljen.
Tetszett ez a helyzet. Nagyon is, még ha tagadtam is. És nem csak a helyzet tetszett...
Összekulcsoltam a kezeinket, mire a kezemet megszorította. Lehunytam a szemeimet.
Szerelmes lettem ebbe az idiótába. Nagyon.
