Problematic morning
Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy több mint három hónapon keresztül nem volt rész... Igazából ez csakis az én hibám, mivel ugye az én feladatom a rész megírása. Remélem, azért vannak még, akik olvasnak minket. És azt is, hogy tudlak titeket kárpótolni.
Jó olvasást!
~ Cherry Rosewood szemszöge ~
Mivel általában Peytonra szoktam ébredni, furcsának tartottam, hogy ezúttal nem ő kelt föl, hanem valami egész más. Óvatosan megfordultam az ágyban, és egy szuszogó szőkeséggel találtam szemben magam. Akkor történt, hogy minden beugrott. Te jóságos ég Cherry, mit műveltél te tegnap éjjel ezzel az idiótával?
Nesztelenül kikászálódtam mellőle, és elkezdtem kifele menni a szobájából. Már épp kijutottam volna, amikor is elkövettem azt a hibát, hogy a padló veszélyesen recsegő részére léptem. Niall óriásit horkantott, majd egy csapkodó mozdulat kíséretében leesett az ágyról. Más helyzetben tuti, hogy elkapott volna a röhögőgörcs, de ahelyett, hogy eget rengető hahotázásba kezdtem volna, kislisszoltam a szobából.
Pár perccel később már lent is voltam a nappalijában, ahol megtaláltam a ruháimat. Gyorsan átvettem őket, csak a boxert hagytam magamon. A bejárati ajtó felé vettem az irányt, és meghúztam a kilincset. Az ajtó meg persze, hogy zárva volt. Egy morgás kíséretében vettem tudomásul, hogyha kiakarok jutni, akkor megkell szereznem a kulcsát - ami, emlékeim szerint a szobájában volt. Olyan szerencsétlen vagyok!
Már épp úgy döntöttem, hogy megpróbálok kimászni az ablakon, amikor valaki dörmögve megszólalt a hátam mögött.
- Cherry Rosewood, szökési kísérlet miatt kénytelen vagyok letartóztatni Önt - hangjára összerezzentem, majd felé fordultam. Szúrós szemmel ránéztem. A szöszi elég jól nézett ki "most keltem fel" hajával. Már felvolt öltözve, amire nem tudom, hogy volt ideje.
- Nem lehetne, hogy kiengedsz? - próbálkoztam. - Ma munkába kell mennem, és egy óra múlva kezdődik a mű...
- Hétvége van, rémlik? Tudom, hogy ma nem kell dolgoznod Cherry - vigyorgott rám. Tudta, hogy ezt a kört nyerte.
- Akkor csak simán engedj ki innen, felejts el, és éld tovább csodás sztár életed! - elkezdett felém közeledni. - Remélem most csak azért jössz, hogy kinyisd nekem az ajtót.- Simultam hozzá erősen a falhoz.
- Sajna nincs nálam a kulcs - fölém hajolva megtámaszkodott a fejem mellett, és megcsókolt... volna, ha nem lököm el azonnal. - Naa, ezzel hálálod meg, hogy itt aludhattál? - vágta be a morcos kisfiú stílust. - Eddig nem volt probléma, ha hozzád értem.
- Mert eddig nem értél hozzám úgy. - Vágtam ki magam a helyzetből, majd észrevétlenül tettem egy lépést a legközelebbi ablak felé. - És úgy gondolom, talán nem is akarom, hogy valaha is ezt tedd. Mármint, jól éreztem magam veled, de úgy érzem, ez nem helyes Niall - na jó, be kell valljam, amiket mondtam, azokat csakis azért, hogy szóval tartsam, és ne vegye észre mire készülök. Igazából viszont nem is úgy gondoltam. Nagyon nem.
- Mi? - ráncolta a szemöldökét furán. Zavartnak tűnt.
- Igen, ez nem helyes - kezemmel az ablak nyitója felé nyúltam, majd lassan elkezdtem kitárni - a szerencsémre - nagy ablakot. - Talán az lenne a jó, ha most eltűnnék innen. - Olyan gyorsan másztam ki az ablakon, ahogy még egy nindzsa sem tudott volna. Mert a nindzsák gyorsak, nem?
Rohanni kezdtem az úton, Niall egyre közelebbi kiabálását figyelmen kívül hagyva.
- Cherry! Várj már meg! Hé!
Már épp elkezdtem volna örülni a sikeres akciómnak, amikor is egy filmbéli jelenet szerű valami következett be. Nem vettem észre a kisebb gödröt az út közepén, és gyönyörűen elestem benne. A szöszi meg még szép hogy utolért.
~ Niall Horan szemszöge ~
Furán bámultam a gödörben fekvő lányra, aki elég zavartan nézett vissza rám.
- Megmagyarázom! - törte meg a csendet kapkodva, miután felsegítettem. Velem szemben állt, és nem bírtam megállni, hogy ne nézzem az alakját, és telt ajkait. - Azt hiszem nem tudom mi ütött belém, viszont azt tudom, hogy nem cselekedtem a legfelnőttesebben. És ezt sajnálom. Fogalmam sincs, hogy készen állok e még erre, és nem hinném, hogy igen. Na meg ott van az is, hogy híres vagy. Nem akarok benne lenni egy sztár életében. És lehet hogy el kéne felejtenünk egymást. - Összevissza beszélt. Muszáj volt belevágnom a szavába.
- Nem lehetne, hogy ezt az egészet elfelejtjük? - mosolyogtam rá féloldalasan. Belenéztem szemeibe, majd egy kisebb csönd után lehajoltam hozzá, és...~ Cherry Rosewood szemszöge ~
... megcsókolt. Ott, az út közepén, Niall Horan megcsókolt. Mit tettem? Visszacsókoltam. Azt hiszem mától hivatalos. Szerelmes vagyok ebbe az idióta szőkeségbe.
***
- Most már tényleg itt az ideje, hogy hazamenjek Niall - suttogtam fejem a vállán nyugtatva. A kanapéján feküdtünk, egyik kezével átkarolt, míg másikkal a hajamat simogatta, míg én szorosan hozzábújtam. Az egész olyan mesebeli volt.
- Szerintem a lakótársad nélküled is kibírja - dörmögte férfias hangján a fülemhez vészesen közel.
- Akkor mondom máshogy. Haza kell mennem - ültem fel kihangsúlyozva a "kell" szót.
- Ne már - nyöszörgött a szöszi végig nyújtózva a kanapén. - Pedig már épp főzni akartam valamit, hogy megmutassam neked konyhai tehetségem.
- Ami nincs? - tettem csípőre a kezem.
- Na jó, igazából rendelni akartam kaját - húzta el a száját. Ezek szerint kitaláltam. Niall nem tudott főzni.
- Kiengedsz? - kértem meg őt az ajtó felé sétálva.
- Ha ennyire szabadulni akarsz tőlem... - adta meg magát.
- Ki ne akarna szabadulni egy olyan sráctól, aki a One Director - ban játszik?
- Már megint elrontottad a banda nevét.
- Szándékos volt - mosolyodtam el. Amíg Niall az ajtóval babrált, én felvettem a cipőm, majd megálltam mögötte. - Tudod, amikor először megláttalak... amikor szörföztünk, és te odaszóltál nekem, hogy inkább téged lovagoljalak meg...
- Azt komolyan is gondoltam - szakított félbe röhögve.
- Perverz - bokszoltam bele a vállába. - Szóval, akkor óriási bunkónak tartottalak - vigyorogtam rá.
- És ez változott?
- Nem. Még most is bunkónak tartalak - vigyorogtam rá kissé odébb lökve őt az útból, majd ledöbbent arckifejezését figyelmen kívül hagyva kisétáltam a házából. A világért sem tettem volna hozzá, hogy én szeretem ezt benne. És azt sem, hogy velem azért nagyon aranyos. Nem akartam növelni az egóját.
Arcomon nagy mosollyal hagytam el a kertjét is, tudva, hogy ezzel óriási "fejtörést" okoztam neki. Reméltem, hogy elértem nála azt, hogy azt higgye, nem csavart még teljesen az ujja köré.
Ahogy egyre távolabb kerültem Niall házától, és már biztos voltam benne, hogy nem fog utánam jönni, valaki utánam szólt.
- Hé Cherry, még nem végeztünk!
Ijedten gyorsítottam a lépteimen, ugyanis az a hang nagyon nem a szöszihez tartozott. Hanem Tylerhöz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése